kiszamithatosag, valoszerutlen valoszeruseg

Ujra es ujra visszatero elem a tudomanyfilozofiaban a kiszamithatosag, immar terabyte meretu skalara elemve. Ketsegtelenul vannak kiszamithato dolgok - a lepottyano alma utesetol a leghatekonyabb ismert elo rendszer, az ember mozgaspalyajaig ahogy mobiltelefon jel segitsegevel utananeztek. Kiszamithatosag nelkul nem letezne kriminalpszichologia, projekt-jellegu komplex viselkedesformak, elore jelezhetoseg, nem letezne tudomany.
Ugyanakkor csodalom azt a merhetetlen onfeledest es naiv nezopontot, amivel a tudomany neha szemleli onmagat muveloi szemuvegevel. Annak ellenere hogy van kriminalpszichologiai profil, a kovetkezo gyilkossag pontos idejet es modjat meg nem tudta megmondani senki; semmilyen projekt akar orara pontos lefolyasat sem lehet meghatarozni, ezert szukseges a helyszini talalekonysag es rugalmassag.
A kaosz nagy leptekben gyonyoru formakat, egesz galaxisokat alkot, mig kis leptekben az marad ami: maga a kiszamithatatlansag.
Mind the scale.
Az a gyanum, a mindennapok a kis leptekek menten telnek.

tovabbi ginszberg forditas - probalkozas

Kozmopolitan udvozletek a kormanyok es Isten elleneben

Maradj felelotlen.
Csak azt mondd amit tudsz es elkepzelsz.
Az abszolut dolgok eroszkosak.
A valtozas abszolut.
A kozonseges ertelem eszleli azt ami orok.
Eszleld mindazt ami elenk.
Vedd eszre amit eszreveszel.
Ragadd meg gondolataidat.
Az elenkseg kiemeli onmagat.
Ha nem mutatjuk meg senkinek, akarmit irhatunk.
Emlekezz a jovore.
A szabadsag olcso az Allamokban.
Csak magamnak adok tanacsot.
Ne idd magad halalra.
Ket molekulabol ahogy egymassal utkoztetnek kulso megfigyelo altal lesz tudomanyos adat.
A megfigyelesi eszkoz meghatarozza hogy jelenik meg a vilag nekunk. (Einstein szerint)
Az Univerzum szubjektiv....
Walt Whitman a Szemelyt unnepelte.
Mi vagyunk a megfigyelo, a meroszekoz a szem, az alany, a Szemely.
Az Univerzum Szemely.
A koponya belseje legalabb olyan hatalmas mint kulseje.
Mi van a gondolatok kozott?
Az ertelem vilagur.
Mit mondunk magunknak az agyban ejszaka, hang nelkul?
"Az elso gondolat a legjobb gondolat"
Az ertelemnek alakja van, a Muveszetnek alakja van.
Maximalis informacio, minimalis szotagszammal.
A szerkezet suritett, a hang szilard.
Kimondva legjobbak az eros otlet-toredekek.
Mozogj a ritmussal, hullamozz a massalhangzokkal.
Maganhanzok a massalhangzok korul teremtenek ertelmet.
Izleld a massalhangzokat, ertekeld a maganhangzokat.
Az alany azaltal lesz ismert amit eszrevesz.
Masok azzal merik eszlelesuket amit mi latunk.
Az oszinteseg veget vet a paranoianak.

Allen Ginsberg

utolso ginszberg reszlet

Bar ne feledtem volna
Bar ne feledtem volna ahogy kezdodott mikor olcso szodat ivott Newark halottashazainal
bar lathattam volna szurke asztalokon sirni sajat vilagegyeteme hosszu kultelkeiben
bar ismertem volna furcsa gondolatait Hitlerrol az ajtoban, a drotokrol a fejeben, a harom nagy botrol
amit hataba utottek, a hangok a plafonban 30 evig sikoltottak undorito korai kozosuleseit vissza,
barcsak lathattam volna emlekezetkihagyasait, az ugralast az idoben, a haboruk csattanasat, az orditast es egy hatalmas elektromos utes csendjet,
bar lathattam volna amint nyers kepeket fest a Bronx tetozetein atrohano Emelkedettekrol
testvereit holtan Oroszorszagban vagy a Folyomelleken, egyedul a Long Island-on utolso levelet irva -- es kepmasat az ablakban a napfenyben
"A kulcs az ablakban van a napfenyben a racsokban a kulcs a napfenyben"
barcsak elerkeznek ahhoz az ejszakahoz a vasagyhoz agyverzessel mikor a nap lement Long Island-on
es a hatalmas Ocean uvolti odakint sajat hivasat a letezeshez
hogy terjen vissza a Remalombol --megosztott teremtes-- korhazi agy parnajan haldoklo fejevel
--visszapillant utoljara-- az egesz Fold egyetlen orok Feny a megszokott aramszunetben --es semmi konny e latomashoz--
A kulcsot itt kell hagyni --az ablakban-- a kulcsot a napfenybol-- az eloknek-- kik kezukbe
veszik azt a szelet fenyt --es elforditjak az ajtot-- es visszaneznek es latjak
A teremtest csillogva visszahullni ugyanabba a sirba, akkora mint az univerzum,
vagy a feher ajtoboltozaton a korhazi ora mutatojanak egyetlen moccanasa--

harmadik ginsberg-kaddis reszlet

O anya
Mit hagytam el
O anya
Mit felejtettem ki
O anya
istenaldjon
hosszu fekete cipovel
istenaldjon
Kommunista Parttal es szakadt harisnyaval
istenaldjon
hat fekete szal szorrel mellbimbod korul
istenaldjon
divatjamult ruhadban es hosszu fekete szorrel a vagina korul
istenaldjon
lelogo hasaddal
Hitler-felelmeddel
rossz anekdota-szagu szaddal
rothado mandolin-ujjaiddal
kover Paterson-tornac karjaiddal
gyarkemenyek es sztrajkok hasaddal
Trocky es Spanyol Haboru alladdal
a korhado tulterhelt munkasoknak szolo enekeddel
felreallo orroddal Newark sosuborkainak szagaval
szemeiddel
oroszorszag-szemeiddel
penztelen szemeiddel
Hamis Kina szemeiddel
Eleanor neni szemeiddel
ehezo India szemeiddel
parkban hugyozo szemeiddel
elesett Amerika szemeiddel
sikertelen zongoraeloadas szemeiddel
kaliforniai rokonsagod szemekkel
Rainey meghalt ma a mentoben szemekkel
Csehszlovakia robotok tamadasa alatt szemeiddel
ejszaka festoleckere mentel Bronx-ban szemeiddel
gyilkos nagymama a tuzletran tul a horizonton szemeiddel
a folyoson meztelenul rohantal kialtozva szemeiddel
rendor vezetett mentohoz szemeiddel
mutoasztalra kotoztek szemeiddel
kivett hasnyalmirigy szemeiddel
vakbeltmutet szemeiddel
abortusz szemeiddel
kivett ovarium szemeiddel
sokkolt szemeiddel
lobotomias szemeiddel
elvalt szemeiddel
gutautott szemeiddel
maganyos szemeiddel
egyedul szemeiddel
szemeiddel
szemeiddel
viragos halaloddal

Himmnussz (ugyanonnan)

A vilagon, melyet akarata szerint teremtett, legyen áldott, tiszteletteljes, fenséges, dicsőséges és magasztos az Ő szent neve, aki áldásra méltó.Áldott Ő!
Newark hazaban, aldott O! Az orultekhazaban aldott O! A halal hazaban aldott O!
Aldott O a homoszexualitasban! Aldott O a paranoiaban! Aldott O a varosban! Legyen aldott O a Konyvben!
Legyen aldott O aki az arnyekban lakozik! Legyen aldott! Legyen aldott!
Legy aldott Naomi konnyeidben! Legy aldott Naomi a rettegesedben! Aldott, aldott, aldott a betegsegben!
Aldott legy Naomi a Korhazakban! Aldott legy Naomi a maganyodban! Legyan aldott gyozelmed! Legyenek aldottak racsaid! Legyen aldott utolso eveid maganya!
Legyen aldott bukasod! Legyen aldott agyverzesed! Legyen aldott szemeid lezarulasa! Legyen aldott orcad sovanysaga! Legyenek aldottak elharvadt combjaid!
Legyen aldott Naomi a halalban! Legy aldott, Halal! Legy aldott, Halal!
Legyen aldott O aki minden banatot a Mennybe emel! Legyen O aldott a vegben!
Legyen aldott O aki a mennyeket Sotetben epiti! Aldott, Aldott, Aldott legyen O! Legyen O aldott! Legyen aldott a Halal mirajtunk!

(Ginsberg kaddisanak vege)

kar kar kar hollok sikoltanak feher napban a Long Island-i sirkovek felett
Uram Uram Uram Naomi ez a fu alatt felezoidom es feleidonk
kar kar szemem temessetek ugyanebbe a Foldbe ahol most Angyallal allok
Uram Uram hatalmas Szem ami ramered Mindenre es sotet felhoben jar
kar kar az Elok furcsa kialtasa felhatol az egbe az integeto fakon tul
Uram Uram vegtelen Tuloldalak formaloja hangom a Seol hatartalan termezejeben
Kar Kar labak szarnyak ideje Mindensegtol berelt pillanat hivasa
Uram Uram visszhang az egben a szel rongyos levelek kozott, az emlekezet orditasa
kar kar minden evek szuletesem alma kar kar New York a busz a szakadt cipo a hatalmas iskola kar kar az Ur minden latomasai
Uram Uram Uram kar kar kar Uram Uram Uram kar kar kar Uram

agyamba rekesztett mindenség tükre

Ma súlyos az agyamba rekesztett mindenség tükre, tudjuk: a dolgok véglegesek de ez nem a mindennapi tapasztalat. A véglegesség átélése maga a fájdalom - egyesenknél depresszió másoknál kreativitás vagy ugyanannak az éremnek a két oldala. A halál megszüntet, a haláltudat megment. Meghalni és tudni meghalni annyi mint tudni elengedni. Amit elengedek nélkülem él tovább, tőlem független életre kel és megszépíti a kibírhatatlant az életnek ezen az oldalán.

sivatag - névtelen lovon, álomszakadék reloaded

Persze, America, hetvenes évek.
Galoppol a névtelen ló lovasa a sivatagban és hazatalál az óceánba amelyik egy másik sivatag mindenféle dologgal tele.

Nem ennyi vagy nem csak ennyi. Az elveszett ló nyomai tovább vezetnek, hatalmasak lesznek, egy másik, rejtett világ bizonyítékaivá válnak és eltűnnek a sötét falban, amelyik sziklának álcázza magát.

Az elveszett lovat az idő krokodilja falta fel, ezt tudjuk, a krokodil az egyiptomiaknál sokminden, esetenként a teremtés és a létezők avatarja.

A ló keresése halálos vállalkozás. A ló nincs már ott, a fal bezárult, csak az idő őre.

A falra rajzolt kapun ez áll: "mellon".

Ha barát vagy, lépj be.

http://www.lyricstime.com/neil-young-horse-with-no-name-lyrics.html

álomszakadék

Oroboros: végemben a kezdet. A tűz addig terjed ameddig martaléka van a pusztító addig pusztít amíg van mit pusztítania. Végig-égem életem mert valaminek az oltárán el kell égni valaminek oda kell adni magam. Ha azt mondom, "te" válasz jön és nem a visszhang válaszolt. Élek.
Megtántorodok a szikla szegélyénél és nem változom sassá, hogy otthagyjam zúzott testemet a kő gyökereinél, én maradok.
Ismétlés: ki ismeri meg magát általunk? Vigyáz-e a lehetetlen rám is?
Oroboros: kezdetemben a vég. Álomszakadékban, vízparton, víztelen helyeken ahol a halál lakozik. Elmentem a halál tanyájára hogy megszerezzem az életet.
Vannak helyek. Vannak ősi, valami megmagyarázhatatlan jelenléttel bíró helyek. Mint a hegyek, a világ gerincoszlopai és az üresség, azaz a minden lakóhelyei.
Zuhanok. Hihetetlen sebességű, mozdulatlan utazás az elmozdulás élménye nélkül. Tennivalóim közben litográfiái az álomszerű jelennek az erősebb lét babaházában.

A vizek visszatérnek

Mondják, a víznek emlékezete van és mindig ugyanabba a mederbe tér vissza amit valamikor, az idők kezdetén vagy mikor még nem volt idő, kiásott magának. A léleknek is emlékezete van, a nem tudatos lélekre és nem előhívható emlékekre gondolok, lényünk emlékezetére - jobb szót nem tudok.
Vizek feltolulása a nem tudatos lélekben, erről Jung sokat írt.
Elhitette velünk a patak és a táj hogy ki akar száradni, hogy szelíd, megszelídült, betört az emberi akaratnak, járni lehet medrében, hogy nincsenek többé mély tócsák, mocsaras erdőszélek, sötét sellők és zúgó áradatok, és egyszer itt voltak újból. A nappali fényt eltakarják a vizek az egekben. Megteltek a medrek és a csermelyek patakká váltak, a patakok zúgó örvényes vizekkel teltek meg és a víz nem törődve az építkezésekkel futott a régi áradás-medrekben a mezőkön ahol ezer és még ezer éve futott.
Feltolultak a vizek álmomban és kiöntött a tájra az álom.
A forrásról tudtam, ott kell lennie, de csak egy hatalmas tócsát találtam a helyén.
Lehet, nem jó évadban kerestem, lehet, álmodtam, lehet, nem jó helyre álmodtam.
Hároméves tudatom és egy álom nem igazán különbözik egymástól, de a generációk nyelvéhez mindkettő közelebb áll mint itt, e szavak.

nem magyarazkodom,

erteni akarom ezt az eletnek nevezett valamit amin itt osztozunk tudatom szerint par szazan valojaban megszamlalhatatlanul sokan. nem megerteni, latni akarom, erteni annyi mint latni. ehhez probalok szemuvegeket. belulrol.

A zuhanas az elkerulhetetlennek valo engedelmesseg.

another fragment - the other viewpoint

from America, America
by Saadi Youssef

--I too love jeans and jazz and Treasure Island
and John Silver's parrot and the balconies of New Orleans.
I love Mark Twain and the Mississippi steamboats and Abraham Lincoln's dogs.
I love the fields of wheat and corn and the smell of Virginia tobacco.
But I am not American.

Is that enough for the Phantom pilot to turn me back to the stone age? --

Fu* nice feelin' alive

The Dead Shall Be Raised Incorruptible
by Galway Kinnell

--fragment--


--- In the Twentieth Century of my trespass on earth,
having exterminated one billion heathens,
heretics, Jews, Moslems, witches, mystical seekers,
black men, Asians, and Christian brothers,
every one of them for his own good,

a whole continent of red men for living in community,
one billion species of animals for being sub-human,
and ready and eager to take on
the bloodthirsty creatures from the other planets,
I, Christian man, groan out this testament of my last will.

I gave my blood fifty parts polystyrene,
twenty-five parts benzene, twenty-five parts good old gasoline,
to the last bomber pilot aloft, that there shall be one acre
in the dull world where the kissing flower may bloom,
which kisses you so long your bones explode under its lips.

My tongue
goes to the Secretary of the Dead
to tell the corpses, "I'm sorry, fellows,
the killing was just one of those things
difficult to pre-visualize -- like a cow,
say, getting hit by lightning."

My stomach, which has digested
four hundred treaties giving the Indians
eternal right to their land, I give to the Indians.
I throw in my lungs which have spent four hundred years
sucking in good faith on peace pipes.

My soul I leave to the bee
that he may sting it and die, my brain
to the fly, his back the hysterical green color of slime,
the he may suck on it and die, my flesh to the advertising man,
the anti-prostitute, who loathes human flesh for money.

I assign my crooked backbone
to the dice maker, to chop up into dice,
for casting lots as to who shall see his own blood
on his shirt front and who his brother's
for the race isn't to the swift but to the crooked.

To the last man surviving on earth
I give my eyelids worn out by fear, to wear
in the absolute night of radiation and silence,
so that his eyes can't close, for regret
is like tears seeping through closed eyelids.

I give the emptiness my hand: the little finger picks no more noses,
slag clings to the black stick of the ring finger,
a bit of flame jets from the tip of the fuck-you finger,
the first finger accuses the heart, which has vanished,
on the thumb stump wisps of smoke ask a ride into the emptiness.

In the Twentieth Century of my nightmare
on earth, I swear on my chromium testicles
to this testament
and last will
of my iron will,
my fear of love, my itch for money, and my madness. ----

Celan halalfuga - romanul

Eredeti nyelven, a betuzott magyar kommentek tolem. Kizarolag a roman nyelviseg altal hozott tobbletre koncentraltam, olyan jelentesekre amik mas forditasban nem jelennek meg.


Paul Celan - Fuga mortii

Negru lapte al zorilor seara îl bem
la amiza îl bem dimineata îl bem noaptea
îl bem si îl bem
sapam o groapa-n vazduh acolo patul nu-i strâmt.
In casa sta un barbat cu serpii se joaca el scrie
când seara se lasa el scrie-n Germania parul tau argintiu
Margareta
el scrie si iese în fata casei si stele scânteie el fluiera si-si
cheama dulaii
îsi fluiera jidovii sa sape o groapa-n pamânt
ne ordona cântati acum pentru dans.

Negru lapte al zorilor noaptea te bem
te bem dimineata-n amiaza si seara te bem
te bem si te bem.

In casa sta un barbat cu serpii se joaca el scrie
când seara se lasa-n Germania parul tau argintiu
Margareta.
Parul tau de cenusi Sulamita sapam o groapa-n vazduh
acolo patul nu-i strâmt.

El striga sapati mai adânc în pamânt voi unii voi altii
cântati miscati din arcus
îsi scoate pistolul din brâu îl flutura – albastri-i sunt ochii
Infingeti mai bine lopata voi unii voi altii cântati pentru
dans mai departe.

Negru lapte al zorilor noaptea te bem
la amiaza te bem si seara
Te bem si te bem
în casa sta un barbat cu parul tau auriu Margareta
parul tau cenusiu Sulamita cu serpii se joaca.

El striga mai dulce ca moartea cântati moartea-i un maestru
din tara germana
el striga mai sumbru atingeti viorile atunci veti sui ca
fumu-n vazduh
atunci veti avea o groapa în nori acolo patul nu-i strâmt.

Negru lapte al zorilor noaptea te bem
Te bem la amiaza moartea-i un maestru din tara germana
Seara te bem dimineata te bem si te bem
moartea-i un maestru din tara germana ochiul lui e
albastru
cu glontul de plumb te loveste te loveste precis
în casa sta un barbat parul tau aurit Margareta
dulaii asupra-ne asmute, ne daruie-o groapa-n vazduh
cu serpii se joaca viseaza e moartea-un maestru din tara
germana
parul tau aurit Margareta
parul tau de cenusi Sulamita.

*vazduh: tagas egbolt, egboltozat, mas forditasokban ez e jelentes elmosodottabb, eleve a tagassag, szabadsag erzeset hordozza. A masik szo az eg, azaz "cer" lenne, a "ceruri" a szo a mennyekre: itt nincs szo menyorszagrol.
*jidovii: pejorativ kifejezes a zsidokra, a "jidan" testverszava, eros antiszemita felhangja van, a lenezes szava - a "dulaii" szo erzelmileg parhuzamos elem ezzel, ami - eb.
*"acolo patul nu-i stramt", pat agyat jelent, ez kettos jelentes hordozhat: a tabori fekvohely szorossaga es az orok nyugvohely; a sirt ezzel a meghitt, csaladi fekhelyet jelolo szoval illeti, nem a "szoros fekvohely" sterilebb fogalmaval.
*argintiu: Margit haja a roman szovegben valtozik, eloszor ezustos, majd aranyszinu majd aranyozott lesz; no, lehet kerdezni, egeszen prozai modon, hogyan lesz aranyozott.
*ez kontrasztban Sulamittal: Sulamit haja elobb hamu, majd hamuszin, majd ujra hamu - a jelentes ezen elcsusztatasa a nemet es angol valtozatban nem jelenik meg, ott "golden" es "ashen" szerepel legtobb forditasban vegig.

kezdetemben a vég

A magam haláláról meditálni nem divatos, de felettébb hasznos, így állítják a régiek. Meghaltak, talán inkább értettek a meghaláshoz, így az élethez is, mint most.
Kezdetemben a vég: minden dolgom véges. Az is hogy vagyok. Az AHOGY vagyok, az AHOGY indul valami magában hordozza az összes lehetséges eseményt beleértve a véget, a vég pontos formáját, rajzolatát, mondhatni móduszát tehát fontos.
Kezdetemben a vég. Végemben a kezdet. A forma mantraszerű, de nem az örök visszatérés hanem a megismételhetetlen, kifeszített jelen mantrája amiben egyszerre van jelen a kezdetem és a végem.
Tulajdonképpen ez vigasztaló amenyiben az elmúlásom felől nézem. Itt és most, azzal ahogy vagyok, hordozom kezdetem és végem és minden pillanatot és így nezek rád, ebben a térben valósul meg minden közlés köztünk.

Nézek és néha látok.

A többi elmúlik, felesleges. Egy rémséges lepke vagy gyönyörű hernyó rajzolatát látom.

spiral paradox

Nem mi éljük az életet lehet az élet él minket és mikor menni kell, megyünk, nem mi dontjük el sem a találkozásokat sem az elválásokat sem azt az egyszerű és alapvetően meghatározó tényt, hogy itt vagyunk. Eszmélkedés egy spirális paradox szűkülő köreiben mert személyes univerzumomban látlak: ahogy te látsz leszek én és te vagy és ahogy látlak leszel te és én vagyok.
Valójában mit látok: Téged? Magam? Mindkettőt egyszerre? Egyre gyorsabban fogyó napjaimban ez a spiral paradox. Szeretni annyi mint elengedni. Folyamatosan elengedem azt ami van, erőfeszítés nélkül. Mozdulatlanul a paradox helix-sugarában.
Ká vagyok, a mérhetetlenül vén. Itt vagy még, emberkölyök?

reality cocktail

Vegyünk egy bármilyen, egyszerű kommunikációs helyzetet. Iskolapéldákat használhatunk, most nem jut eszembe egy sem.
Tekintsük a kommunikátorokat embereknek, nem minden érzést és történetiséget nélkülöző gépeknek.

A fraktálok hausdorf-dimenziója nagyobb a "reális" dimenziójuknál, topológiájuknál. Nem újdonság "a" realitást úgy leírni, mint "szociális realitás" ahol valamilyen módon, egészen pontosan személyközileg (közösségi) meghatározottság alapján eldöntjük, megrajzoljuk, lemeccseljük a valóság használatos modelljét ami alapján viselkedünk és ítéleteket alkotunk egymásról.

A hausdorf-dimenzió akkor jön be a képbe mikor a "valóságot" személy-közelben, azaz emberien megéljük. A valóságnak nevezett mentális képződmény igencsak volatilis valami. Valamilyen mértékben rendelkezik topológiával, nem az objektivitás mint inkább a személyközi megegyezések értelmében. A másik dimenzió, az irrealitás rémisztő árnyéhatalmaska bennünk van, a mérhetetlen, topológia nélküli térben.

Nem hiszek semmiféle meghatározható kommunikációs helyzetben. A belső dimenzió mindenre ráveti végtelenül ismétlődő árnyékát és átírja a bizonyosságokat.

Valóság az amit annak észlelünk. Az őrület sajátos eseteit nevezzük normalitásnak, ami felett a a hatalmat hordozó többség  megegyezik.

második haiku

SimParams &p = psystem->getParams()

else

()

első haiku

Virágszirom, ág, szarvasbogár.
Valami köze van ehhez az időmnek.
Sosem tudom meg.

Kimondott kimondatlan kimondhatatlan

Olyan korban elunk, azt mondjak, hogy mindent elmondtunk es amit teszumk az nem mas mint az elmndott narrativak ismetlese, egyfajta ertelemteremto uresseg. Reszemrol ez semmivel sem tobb mint ujab narrativa - a kiegettseg narrativaja, szemei helyen asito uresseggel.
Buber: Mikor a lelek almatlan ejszakajan egyszerre latja a ket kepet, minden eddiginel melyebb remulet fogja el.
A szovetseget Isten nemcsak velem koti meg, en is megkotom vele a szovetseget ugyanabban a pillanatban vagy nincs szovetseg sosem volt rabsag van.

A tortenetem valosagos, az elozo tortenetek kiindulopontok es tovabb elnek tortenetemben - az elmondott narrativakat valoban nem kell de nem is lehet elismetelni.

Minden ismetles uj narrativa.

A narrativak szakitopontjai erdekelnek.

Az atomhaboru nyertese az lenne aki eletben marad es az osszes narrativat orokli.

Eletben maradni es orokolni majd befektetni az orokseget.

Húsvét táján

Későn és mélyen

(...)
Jöjjön egy ember a sírból.

Visszakérdezek

Húsvét környékén, természetesen, éreztetni kell a közönséggel miről is szól a történet. Nem fejtegetem ez mennyire nehéz vagy miért nehéz, azt sem, milyen feladat - aki nem tudja, próbálja meg. Legalább egyszer érdemes kipróbálni a prédikátor pozíciót. Egy hatalmi játszma keltette fel a figyelmemet, egyik lehetséges felállás, Borges szavaival élve, a végtelen lehetőségek közül az egymás leigázásának sakktábláján vagy ha úgy tetszik, fraktálmezejében.

Fiataloknak szól a prédikáció, a prédikátor - valószínűleg Magyarországon de lehetett itthon is - azt mondja a közönségnek, "ott voltál a tömegben" - ide azt a tömeget kell érteni, amelyik a feszítsd meg-et kiáltotta, ti. húsvét van. A történet szerint valaki visszakérdez, miről beszél, mire a prédikátor úgy válaszol, ott voltál a tömegben - mert ott láttalak. Elég meredek és mellbevágó kijelentés tud lenni ha mg valakiben nem alakult ki a visszadobó reflex. Aki ott van, abban lehet, még nem alakult ki. A történet itt véget ér, ex jurisdictio módon a részesség az eseményben bebizonyíttatott, a hallgatóság be lett vonva a történésekbe a dikció célt ért.

Úgy érzem elmaradt még néhány kérdés, maradjunk a legfontosabb mellett, mivelhogy a legfontosabb talán, maga a prédikátor hol volt hogy látta, láthatta, mikor ott voltam a tömegben? Pozíciókról beszélünk, szigorú és tág értelemben egyszerre. Az én pozícióm, aki hallgatom az igehirdetést és a prédikátor pozíciója, aki el akar mondani, át akar adni valamit nekem, részessé akar tennni egy MÁS valóságban ami jó esetben MEGJELENIK. Jelenítsük meg egy pillanatra: Ha a tömegben vagyok, engem kizárólag KÍVÜLRŐL lehet megfigyelni, a társam a tömegben nem lát, nem tudja ki vagyok, nem tudja ott voltam-e, mert nekiszorul a hátamnak, vagy én az övének, mert nem engem néz, nem engem figyel és mert TÖMEG, hozzám hasonlóan el van tűnve. Elfogadhatónak érzem, feszítsd meg-et igazából tömegből könnyű mondani, egymagamban hozni halálos ítéletet vastagabb gatya kell, mert ha vékony, félő hogy átázik.

Ennél van egy másabb helyzet - kívülről nézni a történéseket a széléről és ujjal mutogatni az amúgy sem túl jó állagú lelkiismeretekre. Vagy lehet a szóban forgó prédikátor fent volt a színpadon, egészen más szerepben? Ha tömegben nem lehet, élesebben tevődik fel a kérdés, hol van vagy honnan "lát" a mellbevágó szavai pillanatában, és ez a kérdés azonos azzal a kérdéssel, honnan nyeri dörgedelme legitimációját. Kétlem hogy Krisztus valakit is látott volna a tömegben, és tudjuk, ő mást mondott mikor szóhoz jutott egy pillanatra; Pilátus szavai szintén ismeretesek és ő is inkább benne volt a páclében minthogy arcokat figyeljen. Ebben az esetben a kérdés marad, KI VOLT MÉG OTT? Melyik szerep marad felvehető?

alef mint "emet"

MET, akarom írni, angyalszárnyak felszegezve, akasztva, alattuk az ég csillagai halomban, rajzolom, írom, karcolom, hasítom, megölöm.
Alef mint EMET.
Ott van, nem tudom, honnan jön, nem tudok számot adni miért írtam így, nem tudok.
Fordítva ismerem a történetet. Fordítva várom el az eseménysort. EMET - MET, és ismét por lesz.
Kívül esik a számadási képességemen pedig én írtam le, velem történik.
Kinek ír az, aki ír? Akár egy szót is, idegen nyelven?
Ki néz szemeinken keresztül? És MIT lát?!
Így marad. Emet.

Találkoztunk

... csoportmunka volt egyetlen tavaszelőttes délutánon.

(megtörtént mert nem történt meg nem történt meg mert megtörtént)

Fájt, mint az élet minden egyes lélekzetvétele amit mégis ÉRDEMES kockáztatni, akkor és úgy érdemel figyelmet ha a halál előtti életben ha az élet nem csak megtörténik velem-velünk a halálom előtt hanem történünk az életünkben, azzá válva kivé lehetek-lehetsz (velem mert együtt, egyedül soha) a találkozásokban izzó fájdalomban.

azzá leszek akivé teszel azzá leszel akivé teszlek

A jó kérdés inkorrekt

Rengeteg kérdésfelvetés - főként a közszektorban és világszinten gondolkodva egészen egyszerűen populista. Vagy "csak" pop. Közérthető, felszínes, lényegtelen, pillanatnyilag szórakoztató, a vélt biztonságunkat és a status quo fenntartását szolgálja. Tudott dolog, hírek a szórakozást célozzák, nem az informálást, a hasznos információ kiszűrése komoly feladat és itt lép be a képbe a kérdésfelvetés módja. Azt olvasom, manapság a jó kérdést felvetni nem a választ megadni a feladat.
Ajánlom Chomszkyt olvasni-hallgatni: azért, mert kellemetlen, ellenpopulista, mert zsidó és mert anakronisztikus és mert ellenzékben van. Pontosan olyan inkorrekt "politikailag" mint amilyen inkorrent voltam előző mondatommal. Állást foglaltam, nemzeti hovatartozást adtam meg és ráadásul letettem a voksomat egy meghatározott intellektuáléis attitűd mellett. Mindez ma már nem divat.
És nem is az érdekel, amit mond, az érdekel, AHOGY gondolkodik és AHOGY mondja.

artikuláció

Van határvonal ami még az emberségen belül de az artikuláció biztonsági zónáján kívül húzódik. Tegnap (egy nagyon jó helyen) ami amúgy a rossz helyek egyike is lehetne és mégis jó helynek tűnik, rám intettek. Hoztam a formámat, hangosan köszöntem (artikuláltam) és természetesen nem érkezett válasz. Ugyanott, távozáskor, mert számomra volt távozás, és egyik legényegesebb különbség köztem és közte az hogy számára már nincs, mikor újból integetett, visszaintegettem ugyanúgy vagy csak valahogy ahogy tőlem tellett, és persze kiesett a lábam alól kissé a talaj mert egy pillanatig nem védelmezett az artikulációm. Csodálkozásomra természetes módon megjelent egy mosoly az arcon ahol a mosoly a szó és a tett végleg elcsúszott egymástól, egy pillanatig minden együtt volt, épnek látszott mint régen, az artikuláció előtt.
A szavak csalnak, mondják, van aki nem beszél.

Hatalmi episztemológia

Elkerülhetetlenül összefonódik tapasztalatommal és saját gyötrelmes kérdéseimmel. De hát mi is vagyok tulajdonképpen, ha nem a tapasztalatom és csomó gyötrelmes kérdés, amire vagy ad vagy nem ad valaszt a tapasztalat vagy a válasz ami érkezik - elfogadhatatlan.

A hatalom kiépíti azon mechanizmusait mialtal mindenkori letezeset es uralmat legitimálja: a hatalom elsősorban "igaz" de kizárólag a saját logikáján, struktúráin belül tud "igaz" lenni.  Pontosan ezért az elidegeníthetetlen igazságú "igaz" diskurzusok megteremtésére törekszik. A hatalom ilyen értelemben nyelvi természetű; a hatalmi diskurzus megteremtése es fenntartása, folyamatosságának biztosítása a hatalom elsődleges feladata.
A hatalom szempontjábol legcélszerűbb egy "normális" jelenséget emelni az abnormalitásba, a különlegességbe és a folyamatos veszély állapotába önmaga legitimálása céljábol. A hatalom negatív diskurzusa komplementer természetű: a fenyegető Másik egyetlen létező ellenszerévé, az Ugyanaz védelmezőjévé teszi önmagat. Például a betegségtől való normális félelmet teszi az uralma eszközévé a szülő, aki a gyereke feletti kontrollt a gyerek beteggé nyilvánításában gyakorolja.  A hatalom dinamikája családi sémáinktól a totalitárius rendszerek diskurzusteremtéséig egyaránt érvényesul és lényegében ugyanazt teszi. Mert mi az akadalya a totalitarius rendszer nyelvi sémáinak családon vagy kis közösségeken belü li aktivalodasanak, mukodtetesenek? A folyamatos "veszély" és "ellenség" érzete nemcsak a diktatúrák jellegzetessege hanem minden diszfunkcionalis közösség belső dinamikaja, mondhatni, első természete. És miért ne érné el ez a diszfunkció a terápiás célú közösségeket, hiszen lényegileg nem többek es nem kevesebbek annál, amik: (diszfunkcionalis) emberek kozossege. A krízis állandósulása egy közösségben a sokdimenziós hatalmi manipuláció jele. És nem mindig egyértelmű, ki a hunyó.

Normálisnak tartom, hogy azt a zónat, azt a beszédformát keressem, amelyik lehetővé teszi az egymás mellett élést, a Másik szinte szörnyűséges másságával való folyamatos szembesülést és annak (beleértve önmagamat is) el-nem-pusztítását. Nem nevezem toleranciának, a toleranciát elegáns hazugságnak tartom, az ignorancia és a közöny másik megnevezesenek; mindazonáltal jobb ez is a a direkt hatalomnál, mert megengedi létezésemet önmagától függetlenül, de nem az, amit valójaban keresek. Ha létezik egyáltalán, inkább nevezném a megismerés és az együttélés furcsa egyvelegének ami tulajdonkeppen személyes részvételt követel tőlem abban, ami tulajdonkeppen idegen, elfogadhatatlanul más (alien). Abban, amiben kisebb-nagyobb önfeladás, önfeledés, halál árán lehet részt venni.

A tudomány ma = (még mindig) "ártatlan", zárt világ ahol a személyes célok és érdekek nem befolyasoljak azt amit felépítünk... Ilyen világ mint ismeretes, nem létezik. Feladtuk a vallás totalitását és a tudomány, ezáltal a ráció totalitásának vetettük alá magunkat. Úgy látszik, valaminek folyamatosan alá kell magunkat vessük, természetünkben van; közben azt gondolom, a huszadik század összes nagy kíserlete egyetlen dologról győzött meg ha meggyőzhetett bármiről: minden totalitás potenciális gyilkos. És nem létezik korrektúra. A nagy korrektor, a pozitív ráció szintén a gyilkos diktátorok egyike.
Nemcsak érzékeimben, de gondolataimban sem bízhatok (Orwell 1984-e és valóságos megjelenései megyőzhettek róla) - mikozben világról és valóságról való tudásunk megbízhatósága egyre fragmentáltabb, egyre megbízhatatlanabb, egyszóval - gyanús. Aki "valamit" erősen állít vagy rá akar venni valamire, vagy valószínűleg manipulál. Pozitivizmus ha létezik, legfönnebb "helyi" pozitivizmus lehet. Nem Heidegger és értelmezői győznek meg erről - hanem a KZ és az azt kitermelő emberi viszonyrendszer maga. A dolgok egyre fragmentáltabbak és egyre elválaszthatatlanabbak lesznek: hogyan lehetne elválasztani a szemléletet az azt kitermelő szociális viszonyrendszerről? Az emberi faktor elválaszthatatlan a tudománytól. Kinek a tudománya, melyik valósag, kinek az igaza.

A vallás totalitásához való visszatérésnek szintén megvannak a maga veszélyei amint azt az  ultraradikális vallásos mozgalmak megjelenésében és a Másik viselkedése feletti kontroll elradikalizálódásában látni lehet. Magát komolynak gondoló vallásos közösség természetesen nem lehet más, mint radikális. Radikális, de miben? Lehet radikálisan elfogadni, radikálisan szeretni és ugyanezek nevében lehet kontrollt gyakorolni. Elkerülhetetlen hogy ne az erősebb, a manipuláció eszközeit mesteribb módon forgató emberek körül csomósodjon ki újból az ezúttal szeduktív köntösbe öltözött hódító hatalom.
Azt gondolom, ez nem minden esetben valamiféle tudatos gonoszság vagy gazság. A leghatékonyabb hatalmi manipulátorok öntudatlanul teszik, ártatlan emberek. Ha gondolkodniuk kellene, hogy csinálják, azonnal lebuknának és pont őszinteségük és ehhez társuló sármjuk teszi őket veszélyessé. Hitler igazat beszélt és vallást hirdetett.

Úgy tűnik, nem létezik más út a radikális vallásos közösségek kebelén sem mint a hatalmi játékok sötét, kényszerítő dinamikája amiből az egyetlen kitörési  mód a lázadás. Forradalom, de mi célból? Ismétlem a kérdést mert ugyanoda jutottam: melyik az a létezési mód, amelyik nem birtokolja, nem akarja kisajátítani és saját céljai érdekében átformálni, azaz dominálni a másikat? Hinni akarom, hogy lehet így élni.

Valószínű, a  három terápiás alapelképzelés - örömvágy, hatalomvágy és az értelem utáni vágy valójában háromféle embert, vagy pontosabban háromféle emberi törekvést jelöl, amelyek közül bármelyik uralkodó lehet életem idejének egy adott keresztmetszetében.

Kezdetben volt a találkozás

Dolgozom, közben gondolkodom. Nem, nem lehet, képtelenség a terápiás szakma szűkön szabott "tudományos" határai között maradnom. Ember vagyok. A "tudomány" is csak egy eszköz a kezemben, az én kezemben. Eszköz, de kiért? Az emberért? Legyünk komolyak, itt már szinte számra kell tennem a kezem hogy ne röhögjek hangosan. Melyik emberért, ez talán foghatóbb kérdés. Persze, hogy nem értem van, vagy lehet részben értem, aki a "terapeuta" vagyok, de mekkora részben vagy miért?  És termézetesen a kliensért, vagy elsősorban a kliensért, aki valamit vár a terapeutától és tudományától. Mert ha ez nem tudomány, ugyebár, nem gondolhatom komolyan.
Tehát értem van, lehetőségként hogy kezdjek valamit azzal a meredek helyzettel, mikor valaki valami mást akar tőlem (nem tudom mit, valószínű ő sem tudja és ha megtudja, valószínű a terápia véget ér) mint amit a megszokott szerepeink hoznak. És élvezet vagy öröm forrásaként, mert ha nem szeretném amit csinálok nem csinálnám.
Értem van? Nem, nincs értem. A kliensért van aki jön és vár valamit az idejéért és a pénzéért. Ebben az értelemben kizárólag érte van, hiszen pont az a cél hogy úgy legyek ott hogy neki jobb legyen.

Kezdetben volt a találkozás: a találkozás nem kényszeríthető ki, a találkozásnak nincs tudománya. Ebben az értelemben a találkozásnak nincs beszélgetése, a találkozásnak nincs megrendelhető, megfizethető, társadalmilag konvertálható értéke. A találkozás: kegyelem, kegyelmi pillanat, ami megtörténik és attól fogva valami más lesz köztünk.
A találkozás gyógyít. Nem mindenki nyitott az autentikus találkozásra. Rogersz is mondhatná, kezdetben tehát a találkozás volt és ő a találkozást tette a terápiás folyamat központi (gyógyító) elemévé.
A terápia megtaníthat találkozni vagy ami ugyanaz, nyitottnak lenni a találkozásra. A találkozás fenyegető és ellenséges mert elmozdít a  Másik felé és már nem lehetek Ugyanaz mint előtte.
Folyamatosan talákozásban élni talán lehetetlen. Ha lehetséges, a létezés félelmetes, de szabad folyama nyílik meg benne. Összes örömével és rettenetes fájdalmával.

Valószerűtlen

"Unreal city", valótlan, valószerűtlen, ködben úszó felismerhetetlen épületekkel és körvonalakkal, itt az Apokalipszis, egészen közel jön az ilyen estéken.
Másnap reggel, mikor felkel a nap és az ismerős képeket látom, talán igaz az hogy kaptam még egy napot, még egy  napnyit élhetek.
Valószerűtlen, de egyszer nem lesz napfelkelte.
Az őrület, akárcsak a halál, itt van, köztünk jár-kel, naponta szembemegyünk vele az utcán, belopózik hálószobáinkba, rettenetesen félünk őrületünktől mikor csak biztonság, sanctuary kellene ahol nyugodtan megőrülhetnénk egy-egy kicsit, pont annyit, amennyi a normalitás megtartásához szükséges.
A halált is, az őrületet is bezárva tartjuk a kilencvenkilencedik szobában, bezárjuk az Osztályra, eltesszük a halottasházba, miközben csendesen egyre őrültebb és halottabb minden. Tlön, Uqbar, Orbis tertius - végül Tlön lesz minden.

"A holokausztban rejlő felmérhetetlen tudás" (Kertész)

- ami ELKERÜLHETETLENÜL beáramlik immár bármilyen, poszt-holokauszt elbeszélő, feltáró, tanút igénylő, azaz terápiás folyamatba - a mindenkori és bárminémű ideológia érvényességére utal, pontosabban totális tarthatatlanságára és leplezhetetlen céljára ami a Másik bebörtönzése, végső esetben fizikai elpusztÍtása.
Semmi pszichológiai vagy társadalomfilozófiai teória előtt nem adja meg magát e pokoli nexus: nem lehet számot adni róla, a mindenkori ideológia legyen mégoly pozitÍv tartalma, egyetlen célt szolgálhat. "Értelmezni" és "megmagyarázni", éppenséggel "érteni" talán ezért azonos a Másik imperialista kisajátitásával, ahogy Feldmár mondaná és mondta nem egyszer. A szakma nem mentes az imperialista ideológiáktól. Maga a "normalitás" súlyos ideológiákkal van átszőve. Talán ezért van, hogy a "margón" érzem jól magam.
A másik ember szentélye mellett a tanúskodás látszik az egyetlen legitim viszonyulásnak.