Kezdetben volt a találkozás

Dolgozom, közben gondolkodom. Nem, nem lehet, képtelenség a terápiás szakma szűkön szabott "tudományos" határai között maradnom. Ember vagyok. A "tudomány" is csak egy eszköz a kezemben, az én kezemben. Eszköz, de kiért? Az emberért? Legyünk komolyak, itt már szinte számra kell tennem a kezem hogy ne röhögjek hangosan. Melyik emberért, ez talán foghatóbb kérdés. Persze, hogy nem értem van, vagy lehet részben értem, aki a "terapeuta" vagyok, de mekkora részben vagy miért?  És termézetesen a kliensért, vagy elsősorban a kliensért, aki valamit vár a terapeutától és tudományától. Mert ha ez nem tudomány, ugyebár, nem gondolhatom komolyan.
Tehát értem van, lehetőségként hogy kezdjek valamit azzal a meredek helyzettel, mikor valaki valami mást akar tőlem (nem tudom mit, valószínű ő sem tudja és ha megtudja, valószínű a terápia véget ér) mint amit a megszokott szerepeink hoznak. És élvezet vagy öröm forrásaként, mert ha nem szeretném amit csinálok nem csinálnám.
Értem van? Nem, nincs értem. A kliensért van aki jön és vár valamit az idejéért és a pénzéért. Ebben az értelemben kizárólag érte van, hiszen pont az a cél hogy úgy legyek ott hogy neki jobb legyen.

Kezdetben volt a találkozás: a találkozás nem kényszeríthető ki, a találkozásnak nincs tudománya. Ebben az értelemben a találkozásnak nincs beszélgetése, a találkozásnak nincs megrendelhető, megfizethető, társadalmilag konvertálható értéke. A találkozás: kegyelem, kegyelmi pillanat, ami megtörténik és attól fogva valami más lesz köztünk.
A találkozás gyógyít. Nem mindenki nyitott az autentikus találkozásra. Rogersz is mondhatná, kezdetben tehát a találkozás volt és ő a találkozást tette a terápiás folyamat központi (gyógyító) elemévé.
A terápia megtaníthat találkozni vagy ami ugyanaz, nyitottnak lenni a találkozásra. A találkozás fenyegető és ellenséges mert elmozdít a  Másik felé és már nem lehetek Ugyanaz mint előtte.
Folyamatosan talákozásban élni talán lehetetlen. Ha lehetséges, a létezés félelmetes, de szabad folyama nyílik meg benne. Összes örömével és rettenetes fájdalmával.