Cigiszünet

A cigiszünet állítom, egyik legfontosabb eseménye a rehabos életnek. Hivatalosan nem szereti senki: megtűrt, pária-státusban van, amolyan engedmény-szerű esemény naponta több alkalommal és a hivatalos programban legtöbb helyen nem is szerepel. Nem is szerepelhet, hiszen az anyagozás egyik enyhe formája az ortodoxabb helyeken, ahol az absolute cold turkey elvén dolgoznak: nulla anyag első perctől. Nézz szembe az érzéseiddel, azért vagy itt. A liberálisabbnak nevezhető (jobboldalibb, sic!) helyeken az elvégzett munka után lehet cigizni persze nem ajánlott és nem ajánlja senki. Semmiképp munka közben és soha bent az otthon épületében.
Közben a cigiző erős szocializációs központ. Ideális esetben ami az encounter-porondon megy, az kellene menjen a cigizőben is. Ha sikerül pozitív undergroundot kialakítani, a cigiző a terápia egyik legdirektebb helye. Valamiért a kritika életlenebb és elfogadhatóbb a cigizőben ahol mindenki egyformán cigizik.
Ennyit a szövegkörnyezetéről a kérdésnek. Amit érdemes még elmondani, ha a lakó nem egészen saját elhatározásából kerül rehabba (és ki az aki úgy kerül be?), a cigi mint utolsó kapaszkodó marad a kontroll megtartásához. Ha valakinek emellett erősebb pszichés tünetei vannak, a cigizés lehetősége a nikotin adag felett az egyetlen szociálisan elfogadott, métlóségteljes lehetőség kivonulni, mikor elege van valamiből és erre kegyetlenül szüksége van. Arra, hogy cigizni menjen ki és ne azért mert "gyenge" vagy "beteg". Az alternatíva az lehet hogy elhagyja az otthont olyan feszült lesz, főleg az elején.
A csatát a cigizéssel szemben elvesztettük, a cigizés nem szűnt meg és a cigit nem tiltottuk be a rehabban amellett hogy a konzervatívabbak közé tartozik az otthon a TC palettán. Sosem kérdeztük meg magunkat, hányan maradtak csak azért terápiában mert cigizni lehetett.

A játék nem babra megy

Most szembe fogok menni a markenting-divattal. Miért csak a sikersztorikat mondanám el? Honnan ez a "sikerdivat", mi ez a szépítéses kultúra? Mondjuk ki: van, aki volt terápiás közösségben és jól van, jól él, ez az igazság egyik oldala. És van, aki volt terápiás közösségben és úgy tűnik, nem "fogott" rajta a dolog. Olyan is van aki már nem él és vagy önkezélvel vetett véget az életének vagy az anyag vitte el vagy más súlyos dolog történt. A TC valósága egyszerre élet és egyszerre halálosan súlyos valóság, a szenvedélybetegség valamilyen távon belül ölni fog, a szó legközvetlenebb értelmében halálos betegség. Valószínű a súlyosabb mebntális zavarokra is érvényes ez a dolog. Az öngyilkos fájdalmában és zavarában öli meg magát egy olyan állapotban mikor a végső kilépés a legkézenfekvőbb döntés a számára. Persze nem mindenki önkezével sem tudatosan csinálja. Azok az állapotok, amikkel TC-be kerülnek az emberek, súlyos egzisztenciális krízissel jellemezhetőek, az érzelmi instablilitás és realitásra épülő kilátástalanság mindennapos. Különben eszébe se jutna senkinek elviselni egy zárt intézetet és még húsz-harminc hasonló embert mindennap. Tehát minden összetevő meg van adva a TC ben egy katasztrófához és TC ben lenni napi ingadozás a potenciális katasztrófa és a felépülés között. Mekkora reménység-transzfúzió és emberi, bajtársi "tough love" kell ahhoz hogy kedvem legyen a szétesett életemet újra összerakni, reménység ellenére remélni?
Hibákat, vaskos hibákat követtünk el, de nem hiszem a TC a hibás azért, aki már nincs köztünk. Talán ők maguk sem. Mert nem tudtak "őszintén megnyílni", vagy nem használták a terápiás eszközöket megfelelően? Lehet benne van ez is. Azzal együtt ami nekem nem ment hogy lehetővé tegyem ezt nekik. Vagy, egészen egyszerűen van, akinek nem sikerül és nem elég.
Hosszú vitánk volt még legelején (és tudom ez a vita szinte minden közösségben elindul egy ponton, egyik legreálisabb és legerősebb alapvita egy TC ben) hányszor kell visszavenni a visszaeső közösségi tagot. Vagy a visszakérező tagot, ne komplikáljuk a visszaesés fogalmával. Voltak egyezségeink a nulla toleranciától a 3-4 alkalomig. Volt soron kívüli visszavevés, volt olyan akit nem vettünk vissza és jól sült el. A Lac Eco i közösségben annyiszor veszik vissza, ahányszor vissza szeretne jönni.Kellett pár év, hogy megértsem, miért.