Olvasom (leggo, leggere, re-leggere, re-ligio, az en ujra-olvasatomban) Derrida megbocsatas-szemleletet. Tudjuk, Derrida, dekonstrukcio, posztmodern, stb.
Derrida, a tuneziai ateista vagy agnosztikus francia afrikai zsido.
Egy, a megbocsajtas meghalt a koncentracios taborokban.
Ketto, a megbocsajtas nem cserekereskedelem: nem a bunbanatert csereben.
Harom, a megbocsajtas ott kezdodik ahol lehetetlen, ahol mar szinte nelkul immoralis, mert az elkovetett bun (trans-gression) oly rettenetenes, hogy elkepzelhetetlen a megbocsajtas (pardon).
Negy, pardon. Mikor es ahol lehetetlen a pardon, csak, kizarolag akkor es ott van pardon. Ha valodi: totalis es immoralis, lehetetlen, paradox, egyenesen "ridicule" es "absurd", ertelmetlen, -nonsense.
Ha megbocsatasrol beszelunk, ez lesz az, cselekedetunk tartalma kontextusa es temaja. Es ha hiszunk neki, ha el-hisszuk amit mond, amirol beszel: sosem tudjuk meg, mit mondott.
(ref.
To Forgive
The Unforgivable and the Imprescriptible, Jacques Derrida)
