Nem mi éljük az életet lehet az élet él minket és mikor menni kell, megyünk, nem mi dontjük el sem a találkozásokat sem az elválásokat sem azt az egyszerű és alapvetően meghatározó tényt, hogy itt vagyunk. Eszmélkedés egy spirális paradox szűkülő köreiben mert személyes univerzumomban látlak: ahogy te látsz leszek én és te vagy és ahogy látlak leszel te és én vagyok.
Valójában mit látok: Téged? Magam? Mindkettőt egyszerre? Egyre gyorsabban fogyó napjaimban ez a spiral paradox. Szeretni annyi mint elengedni. Folyamatosan elengedem azt ami van, erőfeszítés nélkül. Mozdulatlanul a paradox helix-sugarában.
Ká vagyok, a mérhetetlenül vén. Itt vagy még, emberkölyök?
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen