Földre énekelt árboccal

(Mit Erdwärts gesungenen Masten)

Földre énekelt árboccal
hajóznak az Ég roncsai.

Ebbe a fa-énekbe
Kapaszkodsz szorosan fogaddal.

Te vagy az énekhatlan
árbocszalag.

(Celan)

Egy alvilági gájnerség (Eine Gaunerund Ganovenweise)

Egy alvilági gájnerség

Egy alvilági gájnerség
a párizsi Emprés Pontoise -nak
szánva Paul Celan által
A sadagorai Czernowitzból.

Néha néha, sötét időkben,
Heinrich Heine, Edomnál,
akkoriban még vérpadok
és úgy igaz, volt ott még
egy Magosság.


Hol marad, Szél, a szakállam, hol
hol az én zsidófoltom, hová lett
a szakállam, mit rángatsz?
Görbe volt az út, amit jártam,
görbe volt, igen,
aztán, egyre
aztán egyre egyenesebb.
Heia.
Abbiza.
Görbe, görbe lesz az orrom,
Orrom görbe.

Majd levonultunk mi is Friaulba.
Ott lehetett, ott lehetett volna.

Aztán virágzott a mandulafa.
mandulafa, famandula,
mandulaálom, álommandula,
És szintén a makadánia.
Menórafa.
Heia.
Abbiza.
A.



Ajánlás


Csakhogy

Csakhogy ágadzik a fa és ő,

szinténcsak ő

állja útját

a Ragálynak.