Visszakérdezek

Húsvét környékén, természetesen, éreztetni kell a közönséggel miről is szól a történet. Nem fejtegetem ez mennyire nehéz vagy miért nehéz, azt sem, milyen feladat - aki nem tudja, próbálja meg. Legalább egyszer érdemes kipróbálni a prédikátor pozíciót. Egy hatalmi játszma keltette fel a figyelmemet, egyik lehetséges felállás, Borges szavaival élve, a végtelen lehetőségek közül az egymás leigázásának sakktábláján vagy ha úgy tetszik, fraktálmezejében.

Fiataloknak szól a prédikáció, a prédikátor - valószínűleg Magyarországon de lehetett itthon is - azt mondja a közönségnek, "ott voltál a tömegben" - ide azt a tömeget kell érteni, amelyik a feszítsd meg-et kiáltotta, ti. húsvét van. A történet szerint valaki visszakérdez, miről beszél, mire a prédikátor úgy válaszol, ott voltál a tömegben - mert ott láttalak. Elég meredek és mellbevágó kijelentés tud lenni ha mg valakiben nem alakult ki a visszadobó reflex. Aki ott van, abban lehet, még nem alakult ki. A történet itt véget ér, ex jurisdictio módon a részesség az eseményben bebizonyíttatott, a hallgatóság be lett vonva a történésekbe a dikció célt ért.

Úgy érzem elmaradt még néhány kérdés, maradjunk a legfontosabb mellett, mivelhogy a legfontosabb talán, maga a prédikátor hol volt hogy látta, láthatta, mikor ott voltam a tömegben? Pozíciókról beszélünk, szigorú és tág értelemben egyszerre. Az én pozícióm, aki hallgatom az igehirdetést és a prédikátor pozíciója, aki el akar mondani, át akar adni valamit nekem, részessé akar tennni egy MÁS valóságban ami jó esetben MEGJELENIK. Jelenítsük meg egy pillanatra: Ha a tömegben vagyok, engem kizárólag KÍVÜLRŐL lehet megfigyelni, a társam a tömegben nem lát, nem tudja ki vagyok, nem tudja ott voltam-e, mert nekiszorul a hátamnak, vagy én az övének, mert nem engem néz, nem engem figyel és mert TÖMEG, hozzám hasonlóan el van tűnve. Elfogadhatónak érzem, feszítsd meg-et igazából tömegből könnyű mondani, egymagamban hozni halálos ítéletet vastagabb gatya kell, mert ha vékony, félő hogy átázik.

Ennél van egy másabb helyzet - kívülről nézni a történéseket a széléről és ujjal mutogatni az amúgy sem túl jó állagú lelkiismeretekre. Vagy lehet a szóban forgó prédikátor fent volt a színpadon, egészen más szerepben? Ha tömegben nem lehet, élesebben tevődik fel a kérdés, hol van vagy honnan "lát" a mellbevágó szavai pillanatában, és ez a kérdés azonos azzal a kérdéssel, honnan nyeri dörgedelme legitimációját. Kétlem hogy Krisztus valakit is látott volna a tömegben, és tudjuk, ő mást mondott mikor szóhoz jutott egy pillanatra; Pilátus szavai szintén ismeretesek és ő is inkább benne volt a páclében minthogy arcokat figyeljen. Ebben az esetben a kérdés marad, KI VOLT MÉG OTT? Melyik szerep marad felvehető?