A halál és az iránytű (La muerte y la brújula)

A halállal mindennek vége, lagalábbis úgy ahogy eddig ismertük. Valójában senki sem tudja, mi a halál, az élőnek lehetetlen a halált akár empirikusan akár gondolatilag felfogni. Ugyanakkor az iránytű, bárhány állomáson át, kikerülhetetlenül egyetlen irányba, egyetlen eseményre mutat. Meg fogok halni. A "mikor" ennél sokkal kisebb kérdés, úgy tűnik érzelmileg képtelenek vagyunk bármit felfogni, ami a mai napon kívül esik. A halál tényét tapasztalom, nem fogom fel és nem elfogadom, ez a felfogás és elfogadás azonos a Másik és a magamban élő Másik eltűnésének (azaz, létezésének) a felfogásával és a rettenetes fájdalom átélésével, de nem a halál értésével. Az Én halhatatlan, mindig a Másik hal meg akkor is ha saját halálomról van szó. Az iránytű az amit értek és megengedtem magamnak felfogni, nem maga a történés, annak közelébe sem férek ameddig nem történik és ha megtörtént, nem fogom az élményeimet elmesélni. Az iránytű a Másik létezése és eltűnése, a halál maga a felfoghatatlan, tiszta formában elém jövő Másik.
Tehát a halál jön, a Másik létezik. Tudom és nem tudom egyszerre. Az iránytű annyit mond, merre tartok, egyetlen értelemmel, visszafordíthatatlanul.

A kérdés ami rám-kérdez

"I often work in a Depth Psychology mode - exploring past traumas with my client, and facilitating my client in ways to support and heal their inner child for each traumatic event. This is intense for me as a therapist and can be quite tiring. Consequently I'm amazed and disappointed at the number of therapists I've encountered that see 8 -10 clients a day. When I talk with these therapists I discover that they tend NOT to work at depth. They use CBT and other popular modes that in my view are largely (useful) coping skills but they don't go to the core energy driving the problem. Consequently I've devised my own therapy mode that is client centred, where the client discovers how to support their inner child using resources from within their own personality! I know that this is not a panacea, but I've seen it work for so called "Panic Attacks", Chronic Anxiety, Agoraphobia, some types of Depression, various forms of Self Destructive behaviour, and even bladder dysfuntion. I also believe that healing at this level is to go on a healing journey WITH your client rather than simply to witness them or treat their symptoms. I think that if as therapists their was a significant spiritual - existential - experiential component to our training that we would treat clients differently. You may want to view a discussion I started in this regard: "Training Psychologist, Psychiatrists, and Psychotherapists: Ignoring the Spiritual, the Mystical, and Existential Philosophy." Kind Regards, Russell."

Fórumról idevágott, idemetszett, ideszórt töredék, bocsánatot kérek mindenkitől aki nem olvas angolul, so I ask those who speak not Hungarian to forgive me, nincs kedvem lefordítani, I do not own the patience now to translate. Közben erős, találónak érzem mert megfogalmaz valamit abból ami terhel és amivel én magam szembe-találom magam. Tehát nem ismétlem a szöveg gondolatait, inkább onnan folytatom, ahol abbahagyja. A "kezelésnek" olcsónak, khm, "költséghatékonynak" kell lenni. Zavart köhintéssel mondom mert a hosszadalmas kapcsolatok sokba kerülnek es a CBT (vagy analitikus szubsztitútuma, a rövid dinamikus megközelítés) mögött meghúzódó pozitivista szemlélet pont ezt hordozza magában, hamar befejezni valamit amit esetleg lehetne másképp csak nincs rá - mi is az ami nincs? No nem minden veszteség írható a belső gyerek veszteségére, de az alapgondolat attól megragad: a gyógyulás utazás, klienssel együtt való út amiben én magam is bejárok egy utat, a magam útját, a magam módján és helyén kliens is vagyok egyszersmind úgy mint "terapeuta" azaz kísérő. Én is sok esetben "mélymódban" dolgozom de nem minden esetben és a "mélymód" nem cél hanem lehetőség. Participatív tudás versus (versus úgy hogy HELYETTE, nem ELLENÉBEN) pozitív tudás, sematikus tudás, logocentrikus sémák működtetése ami megszünteti, semmivé teszi a terapeuta és a kliens emberségét, személyét, saját hülyeségét, hibáit, őrültségét, gonoszságát, jóságát mindezt az "established truth" vagy "tudás" jegyében, és felszámolja a terapeuta felelősségét. Ha tudom "mit alkalmazok", "mit kell alkalmazzak", "melyik technika jön ide" nem érted, nem neked, hanem az eszközeimért és eszközeimnek felelek, a személyesség radikális felszámolásában és a pozitív (ab)ject bűvöletében.