utolso ginszberg reszlet

Bar ne feledtem volna
Bar ne feledtem volna ahogy kezdodott mikor olcso szodat ivott Newark halottashazainal
bar lathattam volna szurke asztalokon sirni sajat vilagegyeteme hosszu kultelkeiben
bar ismertem volna furcsa gondolatait Hitlerrol az ajtoban, a drotokrol a fejeben, a harom nagy botrol
amit hataba utottek, a hangok a plafonban 30 evig sikoltottak undorito korai kozosuleseit vissza,
barcsak lathattam volna emlekezetkihagyasait, az ugralast az idoben, a haboruk csattanasat, az orditast es egy hatalmas elektromos utes csendjet,
bar lathattam volna amint nyers kepeket fest a Bronx tetozetein atrohano Emelkedettekrol
testvereit holtan Oroszorszagban vagy a Folyomelleken, egyedul a Long Island-on utolso levelet irva -- es kepmasat az ablakban a napfenyben
"A kulcs az ablakban van a napfenyben a racsokban a kulcs a napfenyben"
barcsak elerkeznek ahhoz az ejszakahoz a vasagyhoz agyverzessel mikor a nap lement Long Island-on
es a hatalmas Ocean uvolti odakint sajat hivasat a letezeshez
hogy terjen vissza a Remalombol --megosztott teremtes-- korhazi agy parnajan haldoklo fejevel
--visszapillant utoljara-- az egesz Fold egyetlen orok Feny a megszokott aramszunetben --es semmi konny e latomashoz--
A kulcsot itt kell hagyni --az ablakban-- a kulcsot a napfenybol-- az eloknek-- kik kezukbe
veszik azt a szelet fenyt --es elforditjak az ajtot-- es visszaneznek es latjak
A teremtest csillogva visszahullni ugyanabba a sirba, akkora mint az univerzum,
vagy a feher ajtoboltozaton a korhazi ora mutatojanak egyetlen moccanasa--