Ginsberg kaddisa -utolso reszlet- ujra

Bar ne feledtem volna
Bar ne feledtem volna ahogy kezdodott mikor olcso szodat ivott Newark halottashazainal
bar lathattam volna szurke asztalokon sirni sajat vilagegyeteme hosszu kultelkeiben
bar ismertem volna furcsa gondolatait Hitlerrol az ajtoban, a drotokrol a fejeben, a harom nagy botrol
amit hataba utottek, a hangok a plafonban 30 evig sikoltoztak undorito korai kozosuleseit vissza,
barcsak lathattam volna emlekezetkihagyasait, az ugralast az idoben, a haboruk csattanasat, az orditast es egy hatalmas elektromos utes csendjet,
bar lathattam volna amint nyers kepeket fest a Bronx tetozetein atrohano Emelkedettekrol
testvereit holtan Oroszorszagban vagy a Folyomelleken, egyedul a Long Island-on utolso levelet irva -- es kepmasat az ablakban napfenyben
"A kulcs az ablakban van a napfenyben a racsokon a kulcs a napfenyben"
barcsak elerkeznek ahhoz az ejszakahoz a vasagyhoz agyverzessel mikor a nap lement Long Island-on
es a hatalmas Ocean uvolti odakint sajat hivasat a letezeshez
hogy terjen vissza a Remalombol --megosztott teremtes-- egy korhazi agy parnajan haldoklo fejevel
--egy utolso pillantast vet-- az egesz Fold egyetlen orok Feny a megszokott aramszunetben --es semmi konny e latomashoz--
a kulcsot itt kell hagyni --az ablakban-- a kulcsot a napfenybol-- az eloknek-- kik kezukbe
veszik azt a szelet fenyt --es elforditjak az ajtot-- es visszaneznek es latjak

teremtest csillogva visszahullni ugyanabba a sirba, akkora mint maga az univerzum,
vagy csak feher ajtoboltozaton korhazi ora mutatojanak egyetlen mocc--

Professionally agnostic - my profession is being an agnostic.

No, not "by profession", an outside compulsory behavior which I or a legitimizing community imposes on me to think and behave but "by pro-confession", by the way I wish to profess, even proclaim and confess, I must confess this: knowledge h(a)unts us, kills and eats the game which we are (becoming).

Agnosticism seems the only thinkable (intelligible) way to keep integrity in a society of knowers and takers - where we all know all, on a crucifix of cliche-structures, consume and we all feel miserably after, as in an act of jouissance, which can be occluded, post-poned thus avoided only by more consumption.

Agnosticism is saying "I don't know" and asking, keep asking ridiculous and basic questions about the only and established truth of myself and of you and the perceptible part of "all" or "everything" which is or may be human phenomena whatever the utterance "phenomena" means.

That is, to acknowledge the existence of a trace, erased, oblivified.

Celan latotereben, Celan arnyekaban

...rettenetes Isten-szomjúsagomat és ha nem is válaszolsz, halálommal szentellek meg.



Imádkozz hozzánk. Közel vagyunk.



In this perfect, I say, again, perfect symmetry of man and God or God and man what matters is not sin, it is thirst. Will we have justice for our sins (uncountable, un-accountable, un-speakable) or our thirst (un-quenchable?)

Who and what will have justice if "justice" will be, in the sense of a possibility, spoken, uttered at all?

Is there any other justice for thirst than to drink, drink drink again? (Wir trankt - it already happened).

If anything would be my religion, this is a perfection I long for.