És havazik most, Anya,

És havazik most, Anya,
(Es fällt nun, Mutter)


És havazik most, Anya, hó van Ukrajnában
Szentföld koszorúja, ezernyi bánatszemcse.
Könnyeim innen nem érnek el téged.
Korai ráncokból büszke hallgatásom...

Lassan meghalunk: hogy nem alszol, Barakk?
Úgy motoz ez a szél, mint a kívül rekesztettek.
Ők hát azok, kik megfagynak végül az ürülékben-
a Szívek Zászlói és Szegények Fénye?

Én pedig maradtam ugyanaz a sötétségben:
ki eltörli a tokot és lemezteleníti a pengét?
Csillagaimról nyögnek még csak szétzilált
Egy túlhangolt hárfa húrjai...

Ott lóg időnként egy rózsaóra.
Eltűnőben. Egy. Folyton csak egy.
Mi is volt, Anya: Seb vagy növekedés -
Elsüllyedtem Ukrajna hófúvásába?

-Celan


(És ajánlom ezt a fordítást feleségemnek aki velem szemléli tizenöt esztendeje e meztelen abszurd elmúlásunkat)

Tudatkiserlet (Consciousness-experiment)

(Éber állapotban íródott szöveg:)


Mikor meghalok
Olyan szobában fognak kiteríteni
Ahol nem lakik senki.
Csak a szú percegi tovább az órákat,
a halálbogár.

Előre gyűlölöm őket ezért.
Mert a halál a virágok bomlása
és mikor
lemállik a vakolat a régi házakról.
A halál nem allegória és semmi köze a giccshez.

A halál a gyökerek néma szorítása
és



(Közvetlen ébredés után íródott szöveg:)

Alvásból

ébredve egyre kinnebb egy bizarr de természetes logikájú világból a velem, szembetoluló világ hangjai alakja logikája idegen ismeretlen, szinte fájóan bizarr, mi e za  zaj mi ez a sértő mozgás mi ez a mi
Az álomvilág igazabb igazibb egy másik világról számol be ott vagyok mikor álmodom e másik világban igazabban vagyok én

egész verseskötetet olvastam odaát nem tudtam az ébrenlétbe áthozni csak egyetlen versét

(az álomból áthozott egyetlen szöveg)


Isten, válassz!

Nem héber,

fehér

vagy

fekete.



A két világ közt a feledés áll őrt szinte mindent elfelejt az aki innen megy oda és szinte minden elfelejt az aki onnan jön ide.

Celan - Másvilág (Jenseits)

Másvilág


E tükrökből hasítottalak tükör nélküli országba.

Itt. Itt: egy ág.

Fondd köré karod.

Ne formálj többé. És ne árnyékokat.

És soha képeket.

Csak szeleket szeleket szeleket a hajadba.

Csak lépteket lépteket lépteket a szívedre.

Ami ezelőtt volt mind tovasüllyed tőlünk.

Nem maradt senki, ki énekszóval könyörögne.

És senki többé kit sötéttel téveszthetne,

és én sem vagyok tükreidben.

Csak léptek léptek léptek a szíveden.

Csak tőrök tőrök tőrök a szemedben.

Ballada az eltörölt világból

(Ballade von der erloschenen Welt)

A homok. A homok.

Sátrak, a számtalan sátor előtt

Hordja a hold suttogását.

„Én vagyok a tenger. Én vagyok a hold.

Eresszetek be.“

„Éjszaka,“ mormolják a sátrak.

„Legyen éj.“

Ott tolaksznak elő a lándzsák:

„Mi vagyunk.

És a reggelek jégkéke.

hadd fúrjuk a ponyvákat

keresztül, mind.“

Ott moccan,

ott moccannak rémült harocosok karjai:

„Az istentelen angyalok kegyelme igazunk -

és idegenek halmozzák itt a sötétet?

Betörünk!“

De micsoda,

vagy kicsoda van a sátorban bent?

Egy lélekző orca

világul fel a sátrak előtt:

„Moccanászöld ügyesség

vagyok én.

És én vagyok a fű.

Lengedezem.

Beringatom magam.“

De micsoda,

vagy kicsoda van a sátorban bent?

Elsüllyednek mind?

A homok?

A lándzsák?

A harcosok karja? A lélekző arc?

Elsüllyednek, mind elsüllyednek?

A négerek dadogó lelkei körül

táncoltak körbe és betörtek:

Árnyékok fogadják őket, a

senki árnyai.

Szertepattan a lélekkörtánc.

Celan - Spasmen

Spasmen


Görcsök, szeretlek, zsoltárok,

érzőfalak mélyen a Te-hasadék örömréseiben, magmeszeltek,

örök vagy, öröktelenített Te,

felörökített. Öröktelen,

hé,

benned, benned

éneklem én a csonthorzsolásokat,

vörvörös, messze a szeméremszőr mögött

elhárfázott, barlangokban,

kívül a véget nem érő

semmilyen-kánon körbe-körbe

idedobod a kilencszeresen

összesodort, csuromvér

őrlőfogkoszorút nekem.

Körüljárandó kérdés egy képzeletbeli konferenciára

Recovery és humor, a humor felépülése. Ha nem az, mi más lehet? Egészség-nyelvek es betegség-nyelvek talákoznak, az egészseg-nyelv erőteljesen pozitív, humoros beállitódású és pajzánul komolytalan. A humor felállása, pardon, ez terhelt fogalom, föláll-fölmered a fülem tőle, Lacan és nem Freud, együtt mosolyog velünk. Felálló, feltápászkodó, elesett mert megcsúszott "megcsúsztam" mondja a csúszott barátom, mondom, én is, mondom, csúsztatok. I'm in recovery, nem "gyógyult" vagy "felállt" hanem folyamatosan gyógyulok, tapasztalok, felállás mozdulatában vagyok, a mozdulatot tanulom-gyakorlom, ezt a nyelvet, ezt az adom-vádolom-magamévá teszem, teszem e mantráját egy nehéz viszonynak. Ez az amiből megszólalok és magamról mint befejezetlenről beszélek. Sosem távoli, mindig személyes, mindig "enyém" mindig "rólam is" van szó mert érint, folyton érintve vagyok, Lacan már nem vigyorog, hahotázik.

3 vers & Confessio

Die Ewigkeit

Az örökkévalóság

Éjszakai fasorok, rozsdaszülte kés

Súgják neked a neveket, az időt és a színeket.

Egy szó, ami aludt még mikor hallottuk,

ott kúszik a lombok alatt.

Ékesszóló lesz az ősz,

Ékesebben szól a kéz, mely útjára engedi.

Friss mint a feledés mákja a szájon, amelyik belecsókol.

Brandung

Égés

Ti órák, dűnéken szárnyaltok.

Az idő finom homokja énekel karjaimban:

Kést helyezek mellé, a jobb oldalára.

Hullámok, dühöngjetek! Hal, mutasd magad!

Ahol víz van, élhet még egyszer ember,

Még egyszer kórusban a halállal beénekelheti a világot,

Barlangösvényekről hirdeti még egyszer:

Nézzétek, ahogy elrejtőztünk sziklákba,

Nézzétek, ez a föld a miénk volt, nézzétek,

Ahogy a csillagok útjára lépünk!

Der reisekamerad

Az útitárs

Anyád lelke lebeg előtted.

Anyád lelke segít zátonytól zátonyig hajózni az éjszakát.

Anyád lelke korbácsolja tőled a cápákat messze.

Ez a szó anyád gyámsága feletted.

Anyád gyámsága osztja fogságod, kőről kőre.

Anyád gyámsága görnyed a morzsák fehére után.

(Celan: Ezek a versek rémületesek. Inkább társalkodom a rémülettel ami a szentség visszavonulásában és a fennmaradó ürességben lakik mint a semmivel ami azt ki akarja tölteni. Inkább az élet peremén, félig a nem-életben, mint a hamis életben, a giccs és a közhelyek reverberátumában. Ami ismerős és ezért fogyasztható, népszerű lesz. Ma a világban a szent a hiányban lakik, saját hiányában, e hiány teológusa Celan. A hiány nem lesz soha megtöltve mint ahogy megbocsájtani sem lehet és nem is szabad. Minden valamire való mélyebb gondolkodó tudja ezt, hogy ha valóban meg akarunk bocsátani, lehetetlen. Az e világon bekövetkezett megbocsájtás vagy akármiféle megoldás az alapvető szkizmára feleslegessé teszi az eljövendő világot amiben hiszünk és amelyiket várjuk. A hiány megtöltése feleslegessé teszi a hitet, felcseréli egy lényegileg nem hozzátartozó hígítmánnyal. A feledés mákja gyógyír, a gyógyíthatatlan gyógyírja, olyan vigasztalás, ami nem nyújt vigaszt. Az eljövendő világnak semmi dolga ezzel a világgal. A vigasztalás másról szól, folyton másról beszél. Nincs átjárás. Nem kell boldognak lenni, sem elégedettnek. A siker egy átok, elrozsdázik mint az autó és a fenntartásának ára van, leggyakrabban az ember maga a lelkével fizet.

A divattal ellentétben nem vagyok sem boldog, sem elégedett, még csak jól sem viszem. Úgy viszem, ahogy kaptam és ahogy vihetem. Egyes egyedül hitelesnek, csontig-vérig, csak mákonnyal gyógyítható fájdalomig hitelesnek túlélőként. Még túlélek, egy ideig még túlélek Nem hiszem lenne jobb válasz mint a röhögés erre az abszurd szituációra ami maga az élet és a mindennapok és az abszurd tagadása a semmi hópehely formájú csillagbeszédeivel. Nem vagyok jól, és minél inkább gyúrjátok le a torkomon a jól-levésnek ezt az édeskés kultuszát, annál kevésbét tudok jól lenni. Hányingerem van. Ki kell okádnom a pozitív gondolkodással megtöltött belemet gyomromat májamat és meg akarom szívni magam a hiánnyal mert az legalább valós.

Legalább megmondom, mit árulok. És megpróbálom lefordítani Celant.)

...

A szakember halott. Apám mondta, az utolsó szakembert ő temette el. Az utolsó szakember nagyapám volt. Valójában mindkét nagyapám. Kétkezi mesteremberek voltak, a lelkét is tudták a fának. A szakmát erejük végéig tanulták. Egy mai, bútornak nevezett szalagtákolmányra egyikük sem mondaná, hogy rendes munka akármilyen rendesen legyen összerakva már csak azért sem mert nem tartós. Amit ők csináltak, száz évet kellett tartson és olcsó volt az előállítása ha anyagiakban mérjük. Munkában, mérhetetlenül drága.

Ugyanígy van a szellemi szakmákkal. A popularitásnak, a celebritásnak, a piacképes szellemi giccsnek semi köze a mesterséghez, a mesterség egész egyszerűen látványtalan, magányos műfaj és nehéz, munkaigényes, méregdrága mulatság. Egyetlen valós piaca a szükség és pont ezért nem lehet médiasztár. A fájdalmat és a gyógyszerét, a másik fájdalmat nem lehet reklámozni Ez halt meg az öregekkel. A szakember halálával meghalt a hagyomány és az emlékezet is. Helyenként síron túli életet él módszerekbe és eljárásokba merevítve, máshonnan teljesen eltűnt, az élet és minden élő iránti tisztelettel együtt. A világ arcának megváltozásával feledés áll be. Elfelejtettük, kik vagyunk, honnan jövünk, mivégre tesszük lábainkat egymás után. Azóta nincs hal a patakban és vad az erdőkben.

A mesterséget csak fájdalom és lemondás árán lehet feltámasztani. Ma, mikor a popularitás, a siker és a megélhetés szorosan összefügg, ez szinte lehetetlen feladat. Ma nem alkotunk, hanem termelünk mert ezt diktálja az istenné avatott piac, az új Moloch. Minden kornak  megvan a maga Molochja. A mesterségek után a csalás jön, mert más nem jöhet. A tudás nélküli termelés nemcsak a kétkezi, hanem a szellemi szakmákban is átvette az uralmat. Így lesz valaki huszonévesen terapeuta vagy bróker vagy csaló és a három egy és ugyanaz. Vissza kell szerezni a minőséget mert a minőség egyszerűen időt álló és megteremti a maga struktúráját és idejét. Vissza kell szerezni a minőségben lakozó méltóságot. A minőség az, ami nem szorul sem magyarázatra, sem reklámra, elég találkozni vele. Mivel gyenge a marketinjge a minőség ma szegénységben él. Megfizetni lehetetlen mert túl drága.

…