3 vers & Confessio

Die Ewigkeit

Az örökkévalóság

Éjszakai fasorok, rozsdaszülte kés

Súgják neked a neveket, az időt és a színeket.

Egy szó, ami aludt még mikor hallottuk,

ott kúszik a lombok alatt.

Ékesszóló lesz az ősz,

Ékesebben szól a kéz, mely útjára engedi.

Friss mint a feledés mákja a szájon, amelyik belecsókol.

Brandung

Égés

Ti órák, dűnéken szárnyaltok.

Az idő finom homokja énekel karjaimban:

Kést helyezek mellé, a jobb oldalára.

Hullámok, dühöngjetek! Hal, mutasd magad!

Ahol víz van, élhet még egyszer ember,

Még egyszer kórusban a halállal beénekelheti a világot,

Barlangösvényekről hirdeti még egyszer:

Nézzétek, ahogy elrejtőztünk sziklákba,

Nézzétek, ez a föld a miénk volt, nézzétek,

Ahogy a csillagok útjára lépünk!

Der reisekamerad

Az útitárs

Anyád lelke lebeg előtted.

Anyád lelke segít zátonytól zátonyig hajózni az éjszakát.

Anyád lelke korbácsolja tőled a cápákat messze.

Ez a szó anyád gyámsága feletted.

Anyád gyámsága osztja fogságod, kőről kőre.

Anyád gyámsága görnyed a morzsák fehére után.

(Celan: Ezek a versek rémületesek. Inkább társalkodom a rémülettel ami a szentség visszavonulásában és a fennmaradó ürességben lakik mint a semmivel ami azt ki akarja tölteni. Inkább az élet peremén, félig a nem-életben, mint a hamis életben, a giccs és a közhelyek reverberátumában. Ami ismerős és ezért fogyasztható, népszerű lesz. Ma a világban a szent a hiányban lakik, saját hiányában, e hiány teológusa Celan. A hiány nem lesz soha megtöltve mint ahogy megbocsájtani sem lehet és nem is szabad. Minden valamire való mélyebb gondolkodó tudja ezt, hogy ha valóban meg akarunk bocsátani, lehetetlen. Az e világon bekövetkezett megbocsájtás vagy akármiféle megoldás az alapvető szkizmára feleslegessé teszi az eljövendő világot amiben hiszünk és amelyiket várjuk. A hiány megtöltése feleslegessé teszi a hitet, felcseréli egy lényegileg nem hozzátartozó hígítmánnyal. A feledés mákja gyógyír, a gyógyíthatatlan gyógyírja, olyan vigasztalás, ami nem nyújt vigaszt. Az eljövendő világnak semmi dolga ezzel a világgal. A vigasztalás másról szól, folyton másról beszél. Nincs átjárás. Nem kell boldognak lenni, sem elégedettnek. A siker egy átok, elrozsdázik mint az autó és a fenntartásának ára van, leggyakrabban az ember maga a lelkével fizet.

A divattal ellentétben nem vagyok sem boldog, sem elégedett, még csak jól sem viszem. Úgy viszem, ahogy kaptam és ahogy vihetem. Egyes egyedül hitelesnek, csontig-vérig, csak mákonnyal gyógyítható fájdalomig hitelesnek túlélőként. Még túlélek, egy ideig még túlélek Nem hiszem lenne jobb válasz mint a röhögés erre az abszurd szituációra ami maga az élet és a mindennapok és az abszurd tagadása a semmi hópehely formájú csillagbeszédeivel. Nem vagyok jól, és minél inkább gyúrjátok le a torkomon a jól-levésnek ezt az édeskés kultuszát, annál kevésbét tudok jól lenni. Hányingerem van. Ki kell okádnom a pozitív gondolkodással megtöltött belemet gyomromat májamat és meg akarom szívni magam a hiánnyal mert az legalább valós.

Legalább megmondom, mit árulok. És megpróbálom lefordítani Celant.)

...

A szakember halott. Apám mondta, az utolsó szakembert ő temette el. Az utolsó szakember nagyapám volt. Valójában mindkét nagyapám. Kétkezi mesteremberek voltak, a lelkét is tudták a fának. A szakmát erejük végéig tanulták. Egy mai, bútornak nevezett szalagtákolmányra egyikük sem mondaná, hogy rendes munka akármilyen rendesen legyen összerakva már csak azért sem mert nem tartós. Amit ők csináltak, száz évet kellett tartson és olcsó volt az előállítása ha anyagiakban mérjük. Munkában, mérhetetlenül drága.

Ugyanígy van a szellemi szakmákkal. A popularitásnak, a celebritásnak, a piacképes szellemi giccsnek semi köze a mesterséghez, a mesterség egész egyszerűen látványtalan, magányos műfaj és nehéz, munkaigényes, méregdrága mulatság. Egyetlen valós piaca a szükség és pont ezért nem lehet médiasztár. A fájdalmat és a gyógyszerét, a másik fájdalmat nem lehet reklámozni Ez halt meg az öregekkel. A szakember halálával meghalt a hagyomány és az emlékezet is. Helyenként síron túli életet él módszerekbe és eljárásokba merevítve, máshonnan teljesen eltűnt, az élet és minden élő iránti tisztelettel együtt. A világ arcának megváltozásával feledés áll be. Elfelejtettük, kik vagyunk, honnan jövünk, mivégre tesszük lábainkat egymás után. Azóta nincs hal a patakban és vad az erdőkben.

A mesterséget csak fájdalom és lemondás árán lehet feltámasztani. Ma, mikor a popularitás, a siker és a megélhetés szorosan összefügg, ez szinte lehetetlen feladat. Ma nem alkotunk, hanem termelünk mert ezt diktálja az istenné avatott piac, az új Moloch. Minden kornak  megvan a maga Molochja. A mesterségek után a csalás jön, mert más nem jöhet. A tudás nélküli termelés nemcsak a kétkezi, hanem a szellemi szakmákban is átvette az uralmat. Így lesz valaki huszonévesen terapeuta vagy bróker vagy csaló és a három egy és ugyanaz. Vissza kell szerezni a minőséget mert a minőség egyszerűen időt álló és megteremti a maga struktúráját és idejét. Vissza kell szerezni a minőségben lakozó méltóságot. A minőség az, ami nem szorul sem magyarázatra, sem reklámra, elég találkozni vele. Mivel gyenge a marketinjge a minőség ma szegénységben él. Megfizetni lehetetlen mert túl drága.

…