Körüljárandó kérdés egy képzeletbeli konferenciára

Recovery és humor, a humor felépülése. Ha nem az, mi más lehet? Egészség-nyelvek es betegség-nyelvek talákoznak, az egészseg-nyelv erőteljesen pozitív, humoros beállitódású és pajzánul komolytalan. A humor felállása, pardon, ez terhelt fogalom, föláll-fölmered a fülem tőle, Lacan és nem Freud, együtt mosolyog velünk. Felálló, feltápászkodó, elesett mert megcsúszott "megcsúsztam" mondja a csúszott barátom, mondom, én is, mondom, csúsztatok. I'm in recovery, nem "gyógyult" vagy "felállt" hanem folyamatosan gyógyulok, tapasztalok, felállás mozdulatában vagyok, a mozdulatot tanulom-gyakorlom, ezt a nyelvet, ezt az adom-vádolom-magamévá teszem, teszem e mantráját egy nehéz viszonynak. Ez az amiből megszólalok és magamról mint befejezetlenről beszélek. Sosem távoli, mindig személyes, mindig "enyém" mindig "rólam is" van szó mert érint, folyton érintve vagyok, Lacan már nem vigyorog, hahotázik.