Így hát toronyba
zártalak és szóltam a tiszafához
láng ugrott elő, rád
próbált egy ruhát, menyasszonyi ruhádat:
Fényes az éj
fényes az éj, mely
szívet formált belénk
fényes az éj!
Tengereken át messze
világított
Felkeltette a holdat
tengerszorosban és kitette habzó asztalokra,
Az idő ága nőtt be
ablakomon:
Halott ezüst, kelj
életre, légy csésze és tányér akár a kagylók!
Az órákon az asztal
le és fel ringott,
Szél töltötte meg a
poharakat
és a tenger behordta a
fogásokat:
A kóbor szemet, a
viharvert fület,
halat és kígyót.
Az
éjszakában az asztal fel és le ringott
és
felettem népek zászlai áradnak
mellettem partra evezik koporsóikat.
Egedzik
és csillagdzik alattam akár otthon, Johanni!
És átpillantok hozzád
Tűzbeöltözött:
Gondolj az időre, mi
éjszaka velünk jön a
hegyre
Gondolj az időre,
Gondolj, voltam ami
vagyok:
Pincék és tornyok
mestere,
Tiszafa sóhaja,
tengerek mulatója,
egy szó, amihez
odalángolsz.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen