A portage természetesen nem létezik a valóságban. Nem lehet kimenni egy drogrehabba vagy más terápiás közösségbe és rámutatni vagy kézzel megfogni, hogy "na ez a portage, ilyen és ilyen mértékben van benne". Szóval az tetszik benne a leginkább, hogy teljes egészében mentális konstrukció és a fejekben valamint az egymás között történő megegyezéseinkben létezik. Teljes mértékben koncept. Ami létezik vagy ami történni fog -ami megfogható, ami esetleg segít- egy magát "portage" közösségnek tartó emberek körében, pontosan az ami történhet ott és akkor azok az emberek között, akik belépnek a "portage" koncept által definiált szociális és fizikai térbe.
Kanadában ismerkedtem meg egy erős, nemkonvencionális Portage-alapelvvel. A "user" (drogfelhasználónak fordítható)nem volt túl jó állapotban, nemrég került be a közösségbe és terhelte az ami otthon maradt: kisgyerek apa nélkül, bántalmazott élettárs, kilakoltatási parancs. Nem volt túl jól és ezt ki is fejezte. Folyotn menni akart annak ellenére hogy világos volt, az egyetlen esélye a helyzet jobbulására ha marad, marad, marad. Rém ismerős történet, ilyenkor nem az ész diktál. Lelkiismerefordalás keveredik az anyag utáni meghatározatlan vágyódással. Amúgy melyik érzésünk világos? Szóval beült a székbe és ott maradt egész este. (Aludni elmehetett a székből de reggel vissza kellett ülnie ha tartja menési szándékát). Kérleltük, persze, a természetes reakció ilyenkor a kérlelés és a magyarázás. Megpróbál az eszére hatni a közösség annak, ahol pont nem a józan ész diktál. Végül nem az ész hatott hanem valamiféle mnélyen emberi hozzáállás. a székról tudni kell, a közösség legpublikusabb zónájában helyezkedik el, ahol ki-be járnak az emberek, egyféle hall-ban a recepciónál. Nem tudom, ki mondta ki, nyers utcai őszinteséggel csak úgy odadobta a mondatot, nem állt benne feltartóztatási szándék sem. "I could just put a fuck on me as well and go". Félóra múlva nem volt a székben, lement dolgozni a placcra. Stáb nem avatkozott be, stábot alig lehetett látni. Lényegében egyedül azért maradnak az emberek terápián, mert mások is maradnak, mert mások is OTT VANNAK. A racionalizálás, a saját érdek, a terápia és a többi utána jönnek, de nem ez a közösség cementje. Akkor sem ha le vannak írva metodológiailag és használjuk mint Portage-eszközöket. A legerősebb eszköz a másik ember, a sorstárs.
Következik: Hogyan gyógyulunk meg a terápiás közösségben?
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen