Hamufű
Vándormadár
lándzsa a falon átrepült rég
A szíveken lassan
fehér a tönk és a tenger mirajtunk.
Belombozzák a
délóra csillagai a mélység dombjait
Méregüres zöld
mint szemeké, mikor halálra nyílnak
Kezeinket inni merítjük szivárgó hegyipatakba
Városok vizei hol
elsötétedett és senkinek sem lesz tőr igaza
Te meg egy dalt
énekelsz és mi rácsot fonunk a ködbe:
Lehet jön még
egy hóhér és új szívet dobog nekünk,
Lehet még egyszer
torony gördül fölénk és vérpadot emelnek jódlizva
Lehet elrejt majd
egy szakáll és vörös lesz haja szőkesége-
A szíveken lassan
fehér a tönk és a tenger mirajtunk.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen