Fényeveszett
hajad, orcád csillanás tükörüvegen
Szemedtől
szemedig felhő akár Sodoma vonul Bábelbe
mint levélkorona
rebben szét a torony, végigtapos kéncsíkon
Majd egy mosoly
villanása – minden repedés a hegedű maradványaival
Havazó
fogak közé veszi az ívet-
Ó a sás gyönyörű hangjai!
Szerelmem, te sás vagy és mi mindannyian eső
Páratlan bor a
tested és mi részegedünk rajta garmadával
lélekvesztő szíved gabonásában, mi visszafele evezünk benne
egy kancsó
kéksége, végigugrálsz rajtunk könnyedén és mi alszunk...
A sátorból kikel
a század, és mulatva húzunk sírodba.
Most az álmok
kemény tallérai csengenek a világ burkolatán.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen