Éjnek fele
Éjnek fele. Álmok tőreivel, csillogó szemekbe tűzve.
Ne kiálts fájdalmadban: Akár törlőrongyok, fellegeket lobogtatnak.
Selyemszőnyeg, úgy feszült közöttünk, az-aki sötétből táncol sötétbe.
Eleven fából faragja magát nekünk a fekete fuvola és a táncosnő közeleg.
Tengerhabból szőtt ujjak mélyednek szemeinkbe:
Fog-e még sírni valaki?
Senki. Így perdült lengén odabenn és felüvöltöttek tüzes dobhártyák.
Gyűrűket dobott át nekünk, kifogtuk tőreinkkel.
Így kel velünk egybe? Szilánkok csendülnek, és tudom már:
nem halsz
Mályvaszínű halált.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen