Celan: Sötét szem, Szeptemberben

Kőfedeles idő. És gazdagon forrják
a fájdalom kutai a megrészegedett almákat
a föld orcájára, ráncosan egy bűnös
pédabeszéd lehelletétől: gyönyörűek a szégyenlős játékban
mit haragos jövőjük visszajövetelére játszanak.

Másodjára virágzik a gesztenye:
Szegényesen pislákoló jele
Az Orion közelgő visszatérésének:
az ég csillagvilágos buzgalmából vak barátai
szólítják elő.

Tágra nyitva az álom kapuján
egy magányos szem őrkődik.
Mi naponta történik,
Elég neki tudni:
Éjnek idején keleti ablakon át
jelenik meg neki az érzelmek
kóborlenyomata.

Pupillája nedvébe meríted kardod.