Nem hiszek a toleranciában. Akkor sem ha társadalomfilozófiai divat lett az utóbbi három évtizedben. Tolerancia, társadalomfilozófiai jelentésében a Másik eltűrése, érthetetlen viselkedésének/jelzéseinek le-nem-reagálása, esetenként "pozitív diszkriminációja", más szóval a Másik Ugyanazként, alternatív önmagamként való felfogása, lásd Borgesnél. Abban az esetben ha a Másik valóban ugyanaz a valóságnak nevezett mirage vetítővásznán, elfogadható megoldás.
Ha a Másik több mint a mirage része, a "tolerancia" nem több puszta párhuzamos létezésnél, ignoranciánál ha az ignorancia egyáltalán lehetséges. A Másik puszta léte fenyeget: saját létezésemet felszámolja az enyémtől eltérő de saját életteremben növekvő will und macht. *Az embernek gyereke születik, aki első pillanattól önálló akarat és több-kevésbé radikálisan mást akar.
A hatalom megannyi szofisztikált játszmája a "fejlett" vagy "civilizált" világban, meg a puszta nyerseség, ahogy egymást öljük halomra a halál újkeletű exportjával (Chomsky), erősen a Másik tűrhetetlen, pusztítandó mivoltára utal.
Nem hiszek a toleranciában, a halálban hiszek. A saját halálomban és a Másik saját halálom általi valóságos létrejöttében vagy alternatíve, a Másik általam való meggyilkolásában.
Mondják a misztikusok, a teremtés Isten részéről visszahúzódás, önfeladás.
Kicsit mindennap meghalunk.
(Ebből nem lehet jól kijönni.)
Ki mondta hogy túléljük az életünket és végső soron nem számol fel a kegyelem?
(következik: a terapeuta és hitelessége)
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen