Sarlódűnék, számolatlan.
Szélárnyékban, ezerszer te.
Te és a szegények,
akikkel meztelen növekszem feléd,
Elveszettek.
Kik sugárzanak. Bőséggel megsiratnak.
Hordjuk a Jelet, a Fájdalmat és a Nevet.
Fehér
ami ural minket.
Súlytalan
az-amit cserélünk.
Fehér és könnyű:
Engedd tévelyegni.
Idegenek, holdközelben, mint mi. Falaznak.
Falazzák a sziklát ahol
a hontalanok összetörnek.
Falaznak
tovább:
Fényhabból és porzó hullámokból.
A csavargók, sziklafalazó hullámokban.
A homlokok
ráncai visszafele
A homlokokok, idekölcsönzöttek,
a tükröződésnek.
Velük gördülünk.
Homlokpárkányok.
Alszol?
Aludj.
Tengermalom jár
Jégvilágos és sosem hallott,
Szemeinkben.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen