Tekintsük elfogadható posztulátumnak a totalitárius társadalmak (jelen esetben, a kommunista) személyiségromboló és jellemtorzító hatását.
További, esetlegesen hasznos posztulátumok: A kitörésnek, a totális társadalom kontroll-mechanizmusai megszüntetésének nem egy, hanem sok, jellegében az esetek többségében éppenséggel vallásos narratívája ismeretes.
Tény: a kontrollnak AZ a formája, már nincs itt, helyette van valami más, azt most nem igyekszem fejtegetni, micsoda.
A totalitárius kontroll hiánya végtelenül "szabadabb" játékteret teremt arra amit a személyiség kreatívitásának lehet nevezni.
Tény: a konzumerizmusnak és az új-materializmunak egy egészen groteszk formája erősödik itt, Vadkeleten. A giccs és az értéktelen apoteózisa ez.
Következtetés: A kitörés valójában NEM történt meg, a kitörést támogató nagy narratívák egyedül arra szolgálnak, hogy megtörténtté tegyük a meg nem történtet. Mert lehet, elvonult fejünk felett az elmúlt húsz év - de gondolkodásunk és ami még szomorúbb, elfogadott lehetőségeink eseményhorizontja alig vagy nem haladja meg a harminc évvel ez előtti állapotot. Nem akarunk minőségileg többet, mást, másképp. Leuralunk vagy hagyjuk magunkat leuralni, a kontroll és a kontrolláltság igénye a kicsinyes, sértődött, pletykaszintű ellenállással fűszerezve, miközben nagy nép vagyunk - jelen pillanatban ez a (nem csak politikai) kórisme. Túlságosan rég ismert, mondhatni, unalmas.
Alternatíva nincs.
Diktatúrában élünk.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen